Újra szeretni valakit, hogy őt már ne kelljen.
Újra érezni valakit, hogy ő már ne érezzen.
Elengedni. Tévedni.
Szeretni mást, de nem úgy, ahogy őt szeretted.
Próbálni másra nézni, ahogy rá is tetted.
Kötődni. Akarni.
Keresni őt másban, de rájönni: belőle “ő” sosem lesz.
Minden egyes nap más mellett ébredni. Ekkor ránézni a másikra, és tudni, nem ő. Nem ő az!
Elnyomni. Hinni.
De nem ő az. Nem ő.
Feltenni minden egyes nap ugyanazt a kérdést: Vajon ő még szeret?
Sírni. Nevetni. Majd újra sírni.
Újra meglátni valakiben a szerelmet.
Újra elengedni, tévedni, kötődni, akarni, elnyomni, hinni, sírni és nevetni. Majd rájönni, mellette is ez volt. Így talán ő az.
És amikor jön egy új, egy igazi, akkor csak arra vágysz, hogy elengedj, tévedj, kötődj, akarj, elnyomj, higgy, sírj és nevess. Őt akarod. Örökre csak őt. Mert annyira szereted.
