Mikor felismered az ikerlángod, onnantól csak ő létezik. Eshet az eső, fújhat a szél, te mosolyogva állsz ellen minden “istenverte” próbának.
- Fáj a hátad? Na és? Majd rágondolsz, és elmúlik!
Szóval, csak ő van, meg persze, te. Nélküled nem lehet “iker” a láng. Te magad egy teljes mozgatórugó vagy, ahogy ő is. Nem fél, hanem egész.
Egy barátom kérdezte egyszer: Mit akarsz te egy olyan férfitól, aki fél tőled, magától és az élettől? Hiszen ő csak egy fél.
Igazat mondott… Van, hogy csak az egyik fél ismeri fel az “ikrét”. Hiszen a másik még nem tart ott. Lehet, egy élet kevés ahhoz, hogy “ott” tartson. Ezt el kell fogadni.
De úgysem tudsz mást tenni, mert ha egy nap az ágyadon ülve sírsz, és feleszmélsz, hogy ő az, akit annyi időn át, annyi szenvedésen át kerestél és vártál, akkor már nem kell más. Csak ő.
Mindvégig a szemed előtt volt, nagyon közelinek érezted, mint egy finom selyemsál, amelyet a levegőben elkapsz, és magadhoz húzol. Olyan ő is. Ha nem jól fogod meg, kicsúszik a kezeid közül.
De van, hogy hagynod kell menni. Amint említettem, nem tehetsz mást. Ezt is örömmel teszed, mert számodra az a fontos, hogy boldog legyen. Már tudod, hogy miért voltak az eddigi “színdarabok” az életedben, miért kellett az a sok kín és szenvedés… Hogy felismerd őt. Ez rendben.
De ahhoz, hogy megérkezz, ő is kell…
… és lehet, ehhez egy élet is kevés.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: