Ő és én

Újra szeretni valakit, hogy őt már ne kelljen.

Újra érezni valakit, hogy ő már ne érezzen.

Elengedni. Tévedni. 

Szeretni mást, de nem úgy, ahogy őt szeretted.

Próbálni másra nézni, ahogy rá is tetted.

Kötődni. Akarni.

Keresni őt másban, de rájönni: belőle “ő” sosem lesz.

Minden egyes nap más mellett ébredni. Ekkor ránézni a másikra, és tudni, nem ő. Nem ő az!

Elnyomni. Hinni.

De nem ő az. Nem ő.

Feltenni minden egyes nap ugyanazt a kérdést: Vajon ő még szeret?

Sírni. Nevetni. Majd újra sírni.

Újra meglátni valakiben a szerelmet. 

Újra elengedni, tévedni, kötődni, akarni, elnyomni, hinni, sírni és nevetni. Majd rájönni, mellette is ez volt. Így talán ő az.

És amikor jön egy új, egy igazi, akkor csak arra vágysz, hogy elengedj, tévedj, kötődj, akarj, elnyomj, higgy, sírj és nevess. Őt akarod. Örökre csak őt. Mert annyira szereted.